Orbán Viktor miniszterelnök úr tulajdonképpen nem téved. Ez az ország valóban folyamatosan harcban áll.

Például a törökök ellen, a környező országok ellen, többé-kevésbé a Habsburgok ellen, a kapitalizmus ellen, azután pedig a kommunizmus ellen. 1848-ban és 1956-ban megvívtuk a magunk szabadságharcát is. Most pedig, hosszú évek óta a parlamentben is dúlnak a harcok a hatalomért, az egyszemélyes igazságokért. A miniszterelnök úr tévedése abban áll, hogy az emberek többségének nem ez kell, pont a különböző kisebb-nagyobb harcokból van elege. Azt szeretné, ha a nyugalom és a kiegyensúlyozott és békés jövő lehetősége lenne a fontos, és elsődleges cél.

A vasárnapi tüntetésben ez is benne volt. Benne volt az is, hogy senkinek nincs szüksége a megosztottságra, a belső, egymás elleni harcra.

Az egyetértésre nem csak a színpadon van szüksége ennek az országnak. Ott sikerült megegyezni abban, hogy mindenki elítéli a kirekesztést, a gyűlöletbeszédeket.

A következő lépés lehetne, hogy a parlamentben, a napi politikában is megpróbálkoznak a kommunikációval, és a megegyezésre törekednek az ország érdekében. Ha ők ott békét tudnak kötni, akkor a hétköznapi emberek sem fognak harcolni egymás ellen.   

A vasárnapi tüntetésen sem volt kérdés, ki kicsoda. Ott mindenkinek a béke, és a békés egymás mellett élés volt a célja.