Augusztus 20.-án országszerte tartottak ünnepségeket, megemlékezéseket. Az ünnepi beszédek többsége Szent Istvánra emlékezve az örökségéről, eszmeiségéről szólt. Érdekes megfigyelni, ki mit tartott fontosnak megemlíteni, és mindez mennyire van összhangban a mai politikával, az emberek mindennapi életével, életérzésével.

Harrach Péter a KDNP képviseletében Nagymaroson mondta el ünnepi beszédét. Hangsúlyozta, hogy István olyan rendet teremtett, amely a normák érvényesülésének rendje volt a diktatúrával szemben. Ezek olyan normák, amelyek boldogabbá tehetik életünket, és amelyek irányítják a közösség és társadalom életét. Azt is elmondta, hogy István egyszerre volt magyar és európai, tudta, hogy a keresztény Európa felé kell nyitni, de vigyázott az ország függetlenségére.

Harrach Péter arra is felhívta a figyelmet, hogy István egységet is teremtett. Olyan egységet, ami nem a „politikai erők mutyizásából”, „elvtelen kompromisszumokból” állt, hanem értékrendből. Az Imre hercegnek készült intelmekből kiemelte, hogy „uralkodj, ne gőggel, ne gyűlölettel és haraggal, hanem szelíden és békésen, mert ami felemel, az az alázat, ami lesújt az a gőg és a gyűlölködés” – ez pedig nem csak keresztény uralkodóra vonatkozik, hanem minden kor minden közéleti személyiségére. Hozzátette: ha ezt komolyan vesszük, akkor ennek az országnak van jövője.

De akkor miért hangos a sajtó a pályázatokkal kapcsolatos visszaélésektől, az uram-bátyám kapcsolatoktól? Ki az, aki a mai magyar politikában képes lenne megalkotni azt az egységet, amelynek most nyoma sincs? A gőg lépten-nyomon tetten érhető a politikai nyilatkozatokban, és a gyűlölködés ma az egész országra jellemző. Az elvtelen kompromisszumok sorába vajon Szent István szerint beleillene-e a parlamenti képviselők „szavazógép-működése”? „Mondd, mennyit ér az ember, ha bűntelen, de gyenge?” – kérdezi István a rockoperában. Vajon mennyi olyan képviselő ül ma a parlamentben, aki felteheti magának ezt a kérdést?

Balog Zoltán az emberi erőforrások minisztere Szombathelyen a Szent István szobornál vett részt ünnepségen, ahol a kereszténység megtartó erejére utalt, és elmondta, „csak azok a tetteink, azok az eredményeink lesznek maradandóak és értékesek, amelyekben benne van a saját döntésünk”.

„A jó állam egyik fontos ismérve, hogy az azt megjelenítő személyek és intézmények hitelesek” – tette hozzá azzal, hogy ma is csak ez teremthet bizalmat a polgárokban az állam iránt.

Balog Zoltán a közéleti személyiségek, az intézmények hitelességét emelte ki. De a hitelesség egyúttal azt is jelenti, hogy kiszámíthatóak a döntések, a vélemények, nincs létbizonytalanság.

Az előbb feltett rockoperai kérdés itt is felmerül: „csak azok a tetteink lesznek értékesek, amelyekben benne van a saját döntésünk”.

Kósa Lajos szerint Szent István unortodox módszereket alkalmazott az államalapításkor. A Fidesz ügyvezető alelnöke Debrecenben a Szent István domborműnél mondta el ezeket a szavakat, és hozzátette, ma Magyarország ezeket a tradíciókat folytatja. Hangsúlyozta, hogy az ország az észak-atlanti integrációban látja a jövőt, de nem szolgai módon. Törekvéseinket azonban az Európai Unióban tudjuk érvényesíteni.

A magyarok történetét igazi „sikersztorinak” nevezte, mivel fejlődik, van jövőképe, állama, és próbálja megtalálni a közös hangot a körülötte élő népekkel.

A sikersztorit álmélkodva és értetlenül nézi Európa, az országban sok százezren élnek a mélyszegénység küszöbén, bevallottan százezres nagyságrendű az éhező gyerekek száma (Európa közepén!). Jövőképnek sajnos nem elég egy hangzatos politikai nyilatkozat, a kivándorló magyarok legfőbb indítéka pont az, hogy itt nincs jövőkép. A körülöttünk élő népekkel sem mondható felhőtlennek a viszony, már az erdélyi magyarságot is sikerült megosztani.

Nézzünk egy példát az ellenzék oldaláról: Botka László Szeged polgármestere az MSZP képviseletében beszélt arról, hogy a magyarok léte Európának és Szent Istvánnak köszönhető. Szerinte Európa a fejlődés záloga, Szent István „nem szaggatta enyémre és tiédre sem az országot, sem az igazságot”. Ő is beszélt a gőg és gyűlölet letaszító erejéről, az egyszokású, egynyelvű ország gyengeségéről. „Európa számunkra nem csak tágabb közösség, hanem jelkép, és történelmi bűnt követ el, aki ezt megbontja” – tette hozzá.

„Szent István nem szaggatta enyémre és tiédre sem az országot, sem az igazságot.” – az, hogy ez ma nem így van, független a politikai hovatartozástól. A mai politikai elit egyöntetűen felelős azért, hogy képtelenek a kompromisszumokra, hogy a nyilatkozatokból süt a gyűlölet. Az ellenzék megnyilvánulásai nem a megodásra, megegyezésre adnak alternatívát, nincs érdemi politizálás, csak fokozzák azt a szakadékot, amely társadalmilag és politikailag ma annyira szembeötlő.

Szent István szerint nyitni kell Európa felé, és ennek fontosságáról Harrach Péter, Kósa Lajos és Botka László is beszélt. De az Unióval való kapcsolatunkat leginkább az elfordulás, a viták jellemzik. A számunkra fontos Európa csodálkozva és értetlenül nézi a magyarországi történéseket. Ez nem éppen a nyitást jelenti.

I. István királyunk öröksége elvitathatatlan, eszmeisége megszívlelendő ma is, nem csak a politikusoknak, de mindenkinek. Csak beszélni róla nagyon kevés, az pedig különösen, ha a tettek másról szólnak. 

forrás (ünnepi beszédek): MTI

fotó: MTI