|
|
|
Tweet |
|
|
|
Az „erkölcstan tantárgy oktatására csak erős hivatástudattal rendelkező és feddhetetlen életmódot folytató pedagógusokat lehessen alkalmazni”. Ezt javasolja a Magyarországi Szülők Országos Egyesülete.
A megfogalmazás szerint feddhetetlen életmódúnak számít a pedagógus akkor, ha „példás családi életet él, nem elvált, nem él élettársi kapcsolatban és legalább egy, házasságban született (vagy örökbe fogadott) gyermeket nevel. Nincsenek káros szenvedélyei, nem dohányzik, nem alkoholizál, mentes a szexuális aberrációktól, otthon sem néz szexfilmet”. Az Egyesület úgy gondolja, hogy alapos környezettanulmányt kell készíteni az erkölcstant oktató pedagógus életviteléről.
A kerettanterv szerint az erkölcstan tantárgy feladata „az erkölcsi nevelés, a gyerekek közösséghez való viszonyának, értékrendjüknek, normarendszerüknek, gondolkodás- és viselkedésmódjuknak a fejlesztése, alakítása”.
Nagyon szépen hangzik minden terv, elvárás és igyekezet. Valóban nagy szükség lenne arra, hogy jelenlegi társadalmunkban ne romló, hanem javuló tendenciát mutasson az erkölcsi, etikai gondolkodás, viselkedés. De valójában ki az a feddhetetlen pedagógus, aki mindezt oktathatja? Ha elvált, akkor már nem feddhetetlen? Hogyan állapítják meg, hogy nem néz otthon szexfilmeket? Az nem baj, ha a felsoroltaknak megfelel, de hajlamos úgy beszélni, mint egy kocsis? És vajon szabad-e rasszistának lennie? És tessék mondani, a többi pedagógusnak nem szükséges feddhetetlennek lennie, hogy megfelelő példát mutasson? Miért van kizárva egy olyan pedagógus, aki imádja a gyerekeket, de egészségügyi okok miatt nem lehet sajátja? Mi van, ha úgy gondolja, ő nem fogad örökbe, hanem minden gondoskodási hajlamát pedagógusként szeretné kamatoztatni?
A fenti néhány kérdés csak pár a sok felsorolható közül. Sajnos félő, hogy nem erkölcstant, hanem képmutatást sikerül tanítani a gyerekeknek, ha alaposan átolvassa az ember a követelményeket, terveket. Attól ugyanis, hogy valaki elvált, lehet kiváló pedagógus, és nagyszerű ember. Lehet példamutató a viselkedése, lehet kiváló az emberekhez és a gyerekekhez való viszonya. Mint ahogy lehet arrogáns, a gyerekekkel közös hangot nem találó pedagógus az, aki egyébként példás családi életet él.
Van még kérdés, nem is kevésbé fontos. Osztályozzák-e az erkölcstan tantárgyat? És ha igen, mire kap osztályzatot a gyerek? Vajon hányast kap, ha hiánytalanul bebiflázta a tananyagot, kiváló dolgozatot írt belőle, de verekszik a szünetben, és csúfolja az osztálytársait? És hányast kap az, aki az órán gyengébben teljesít, de segíti társait, becsületes és nem beszél csúnyán?
És egy történet: a Föld napja alkalmából versenyfeladatot lehet beadni az iskolában. Az egyiket közösen készíti két gyerek, de az egyik beteg, amikor a másik beadja a munkát – a saját nevében. Első díj, jutalomkönyv, földrajz és biológia ötös, nyilvános dicsőség az ünnepségen. A másik gyerek hiába szól a tanároknak. Már késő, válaszolják, ő pedig sírva megy haza. A szülő persze dühöng, rohan az iskolába, számonkéri a tanárokat, és nem az ötös, nem a dicsőség miatt, hanem az erkölcs, a becsület nevében. Mind a három tanár arra hivatkozik, hogy nem tudhatta, utólag már nincs mit tenni. Találós kérdés, (amit egyébként a szülő is feltett a tanároknak, csak nem kapott választ): Mi az, hogy utólag nincs mit tenni? Marad az ötös, a dicsőség, és a tudat, hogy becstelenséggel, hazugsággal lehet mindezt elérni? Hab a tortán: másnap megkérdezik a gyerektől, miért kellett felesleges cirkuszt csinálni.
Nem tudni, hogy az említett tanárok egyébként a cikkben említett feddhetetlenségi feltételeknek megfelelnének-e, de nem is érdekes. Erkölcstan oktatás ugyanis nem a tananyag megtanításával érhető el elsősorban, hanem egyrészt a követendő viselkedésmintával, másrészt az irodalmi művekben fellelhető példákkal. Ki ne emlékezne például Móra novelláira, vagy Móricz Hét krajcárjára? Ha lenne idő az iskolában az ilyen alkotások alapos megbeszélésére, akkor lehetne ma is minta mindenki számára.
|
|
|
|