|
|
|
Tweet |
|
|
|
Mészáros György, az MTI szerkesztője az élet keletkezéséhez hasonlította elemzésében a jelenlegi pénzügyi piacot. A párhuzam, bár nyilván nem fedi teljesen a problémát, nagyon érdekes, és segít egy kicsit megérteni azokat a folyamatokat, amelyek világgazdasági szinten jelenleg zajlanak.
Az összehasonlítás nem csak érdekes, de ijesztő is. Vajon a központi bankok úrrá tudnak lenni a jelenlegi problémákon, vagy belefulladnak végül – velünk együtt – az általuk kreált pénzvilágba?
Mészáros György így elemezte ezeket a folyamatokat:
Négymilliárd évvel ezelőtt eltűnt a szabad ősoxigén a Földről. Mindent eloxidált, amire elég volt belőle. Később, körülbelül 3,5 milliárd év tájékán olyan egysejtűek jelentek meg ebben az életellenes környezetben, amelyek a vízből és a légkör szén-dioxidjából táplálkozva szabad oxigénatomokat bocsátottak ki melléktermékként.
Eleinte ez az új oxigén sem maradt a légkörben: ami még nem volt eloxidálva azt mind eloxidálta. De az egysejtűek nem hagyták abba, csak termelték és termelték tovább az oxigént, addig, míg már nem volt további eloxidálni való.
Az új oxigén kétmilliárd évvel később már a levegőben maradt, nőttön-nőtt a mennyisége, és ahogy az aránya elérte a légkör egyre nagyobb százalékát, lehetővé tette, hogy elinduljon és fennmaradjon a ma ismert élet. Körülbelül 300 millió évvel ezelőtt a Föld légkörében a szabad oxigén aránya 35 százalék volt, jelenleg 21 százalék.
A kérdés az, hogy van-e a világ központi bankjainak annyi pénztermelő képessége, hogy a kibocsátott új tőkéből a tőkepiacok elárasztása - eloxidálása - után még maradjon a reálgazdaság finanszírozására is, hogy a ma ismert gazdasági élet újraéledhessen?
Az amerikai jegybank, a szövetségi tartalékbank-rendszer (Fed) mérlegében a 2007-ben kezdődött pénzügyi-gazdasági válság előtt körülbelül 700 milliárd dollárnyi állampapír volt. Azóta, három eszközvásárlási program után 2,917 billió dollárra nőtt a Fed mérlegfőösszege, ebből a tavaly év végi záráskor 2,839 billió volt az az értékpapír, amely a kormánynak, illetve a jelzálogpiacot finanszírozó állami felügyeletű intézményeknek adott kölcsönöket testesítik meg. Ehhez képest az Egyesült Államok hazai összterméke (GDP) tavaly 15,685 billió dollár volt. Tehát a Fed teremtette új pénz az amerikai GDP 18,1 százaléka. Ez pedig még nem elég az élethez.
A Bank of England piaci állam- és magánadósság-vásárló programja 375 milliárd fontnál tart. Ez pedig a brit GDP 25 százaléka. A vegetáláshoz esetleg elég, de jóval kevesebb annál, ami az élet robbanásszerű burjánzását támogató oxigénmennyiség volt 300 millió évvel ezelőtt.
A japán központi bank idén áprilisban azt hirdette meg, hogy két éven belül megkétszerezi, 1,4 billió dollárnak megfelelő összegre növeli eszközvásárló programját. A teljes összeg akkor a japán GPD 25 százaléka lenne a mostani, körülbelül 13 százalék helyett, ami nagyon sovány összeg. Az Európai Központi Bank (EKB) pedig a pénzteremtés efféle módját nem alkalmazza, vagyis korábban csak szűk körben tette ezt. Ezekben a korábbi programjaiban összesen több mint 300 milliárd eurót osztott szét 2010 óta. A hitelfelvevők jelenleg még 256,3 milliárd euróval tartoznak az EKB-nak e programok keretében. Az EKB viszont bővítette és korlátlanná tette a kereskedelmi bankok ellátását a rövid lejáratú, egyhetes és három hónapos refinanszírozó kölcsönökkel. Ezek alkalmanként néhány százmillió és 100 milliárd euró közötti összegek, de a az EKB válaszul a válságra bevezetett rendkívüli egyhónapos, illetve fél- és egyéves kölcsönöket is a kereskedelmi bankok számára. Egy- és három hónapos refinanszírozási kölcsön-lehetőséget idén négyszer hirdetett meg, ezekre alkalmanként 3 és 9 milliárd euró között volt kereslet a bankvilágból. Ennél azonban nagyobb ereje volt az eddigi két, egyenként hároméves lejáratú refinanszírozó hitelének 2011. decemberében és tavaly februárban. Ezekből 1,019 billió eurónyit vettek föl a kereskedelmi bankok, és még több mint 700 milliárddal tartoznak az EKB-nak.
Az EKB tartós piacoxidáló kintlévőségei így jelenleg minden pillanatban körülbelül egybillió eurót érnek. Ez az euróövezet tavalyi összesített GDP-jének a 11 százaléka, ami még a vegetáláshoz is kevés. Nem is beszélve arról, ezek a horribilisnek látszó összegek milyen csekélyek a világ tőkepiacának méretéhez képest.
A McKinsey Global Institute szakintézet becslése szerint a világ tőkepiaca tavaly 225 billió dollárt tett ki, ez az értékpapírpiacokon lévő befektetések, illetve kintlévőségek árfolyamértéke. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) utolsó statisztikája szerint pedig a világ tőkepiaca összesen 207 billió dollárt ért 2011 végén: a hivatalos tartalékok, a részvények árfolyamértéke, az adósságot megtestesítő értékpapírok és a bankok követelései alapján.
A légkör oxigéntartalmának és a központi bankok pénztermelő képességének persze nincs köze egymáshoz, az összehasonlítás csak "légből kapott". Azonban azt mindenképpen illusztrálja, hogy a reálgazdaságban nincs elég megtérülés. Ezért jelenleg az új pénz túlnyomó része tőkepiaci spekulációba áramlik.
Vajon meddig folytatódhat ez a "tőke-oxidáció", amely elszívja az új pénzt - az oxigént - a reálgazdasági élet elől? Egyelőre úgy látszik, bármennyi új pénzt adnak ki a központi bankok, az nem kerül be a gazdaság légkörébe. Az új pénz előbb a részvényárakat és a nyersanyagárakat duzzasztja, illetve az ehhez szükséges hitelfolyamokat táplálja - oxidálja -, és nem marad belőle az életre. Erről persze nem a tőkepiac tehet, hanem az, hogy a reálgazdaságban nincs elég fogyasztói kereslet, tehát nincs elég megtérülés.
A probléma az, hogy - éppen ellentétben az oxigéntermeléssel - a pénztermelés soha nem lehet annyi, hogy szaturálhassa (telíthesse, a szerk.) a tőkepiacot. Legfeljebb időről-időre mérgezések keletkeznek, "buborékok" pukkadnak ki, fortyog egy kicsit, majd továbbra is fogyasztja a pénzt korlátlanul.
Amíg a reálgazdaságot nem teszi valami vonzóbbá, - például a lakossági kereslet támogatta megtérülés - vagy legalább ugyanannyira vonzóvá, mint a tőkepiaci befektetést, addig a központi banki pénzkiadás csak az oxidációt (rozsdát), és nem az életet táplálja.
Forrás: MTI Fotó: sulutionone.hu |
|
|
|