Devizahitel, perek, adósságkonszolidáció, kamat- és költségemelkedés. Már mind szóba került a cikksorozat előző részeiben. Egyvalamiről nem volt szó, mégpedig arról, hogy akkor vajon mégis mi lenne a megoldás?

Az elmúlt időszakban elindult lavina, a tömegesen elkezdett perek miatt a választ két párhuzamos részre kell szétválasztani.

Elsőként tehát a hitelszerződésekkel kapcsolatos perek. Ez a része úgy tűnik, hasonlít a kisgömböchöz. Elindult, dagad, és senki nem tudja hol áll meg, és mi lesz vele. Visszafordítani azonban már nyilván lehetetlen, és szükségtelen is. Végére kell járni a tisztességtelen szerződéseknek, és rendezni kell azokat. Nem véletlen, hogy a kormány, és a bankok sietnek elébe menni ennek a problémának, és hangsúlyozzák az árfolyamgát előnyeit a hitelesek számára.  Jól hangzik, segíthet is, de két probléma van vele. Az egyik, hogy ha felmerül a tisztességtelen banki magatartás, akkor nem ártana először annak a végére járni. A másik, hogy az új szerződés aláírásával „bebetonozza” a hitelest az esetleges kártérítéssel szemben (a cikksorozat 3. részében volt szó arról, mikor emelhetnek kamatot a bankok).

Újra kellene számolni a hiteleket egy korrekt szerződés alapján, aztán, hogy ne egyszerre kelljen rendezni, évente X %-ot jóváírna a bank az adós számára, így a futamidő végére mindenkinél lerendeződne a túlfizetés.

De nézzük a másik oldalt. Az adósnak hitele van, amit ki kell fizetni. De válság van, munka nincs, és egyébként is, a csillagos égig emelkednek a törlesztő részletek.  A kormány és a bankok hiába találnak ki újabb és újabb konstrukciókat, annak, aki egyáltalán nem tud fizetni, egyik sem fog segíteni. Érthetetlen az, hogy képtelenek más irányból megközelíteni a kérdést. Ma, az informatika korában egy megfelelő rendszerrel helyre lehetne hozni azt az állapotot, ami devizahitel-ügyben kialakult.

A lényeg, hogy országos, összehangolt programot sikerüljön kialakítani, ahol nem csak a védelem lehetősége, de a megoldás is adott. A segítség kulcsa az Állami Eszközkezelő, amelynek lehetősége van koordinálni a feladatokat. Lehet, hogy valaki, aki jelenleg adósságcsapdában van 10 millió forint hitel törlesztő részletei miatt, probléma nélkül tudná fizetni egy 5 milliós hitel részleteit. A másik véglet az a család, ahol egy, vagy mindkét szülő elvesztette a munkahelyét, így nagy bajban vannak a lecsökkent jövedelem miatt. Az ő gondjukat nem oldja meg egy kisebb összegű, vagy hosszabb futamidejű hitel, de esetleg egy vidéki, kerttel rendelkező kis ház, ahol gazdálkodással megoldják az önfenntartás egy részét, már megoldást jelenthet.

Az ingatlanpiac stagnálása miatt azonban nagyon nehéz megfelelő lehetőséget találni a megoldásra. Ezért lenne szükség az állami segítségre.

Adott az ügyfél, aki nem tudja fizetni hitelének a részleteit. Ha úgy dönt, hogy részt vesz a megoldásra kialakított programban, akkor az (egyébként is a megoldás céljára létrehozott) Eszközkezelőnél regisztrálhat. Kap egy személyes kódot, amivel hozzáférhet a megfelelő adatbázishoz, ahol megnézheti, milyen ingatlant találhat a sajátja helyett, hogy az adósságcsapdából ki tudjon lépni. Ennek alapja egy olyan országos adatbázis, amelyik a felhasználható üres ingatlanokat tartalmazza. A saját helyzetével mindenki tisztában van, és nyilván mindenki a megoldásra törekszik.

A rendszer egyik sarkalatos pontja a minden ügyfél számára egyénileg létező kilakoltatási moratórium lehetősége. Tehát nem általánosságban, hanem személyre szabottan lenne erre lehetőség, mégpedig 3 hónapig, ez alatt az idő alatt kell megoldást keresnie.

Az Eszközkezelő a regisztrációt követően kapcsolatba lép a hitelező bankkal, rögzíti a személyes moratórium kezdetét. Ha az ügyfél talál megfelelő ingatlant, egyeztet a bankkal a tartozás kiegyenlítésének módjáról, - teljes összegű, vagy részösszegű törlesztés, - az esetleges hitelképességről.

Amikor az ingatlan- és egyéni kérdések tisztázásra kerültek, az Eszközkezelő megvásárolja az ügyfél számára az új ingatlant, rendezik az adósságot, és átveszi az ügyféltől az eredeti lakás tulajdonjogát. Ez a lakás ettől a pillanattól bekerül a rendszerbe, már az Eszközkezelő tulajdonaként.

Természetesen ez nem egy lakáscsere- program. Az Eszközkezelő által felkínálható ingatlanok csak üres, azonnal beköltözhető ingatlanok lehetnek. Azokat pedig akár a bankok, ingatlanforgalmazók, akár az önkormányzatok rögzíthetnék a rendszerben.  Nagyon fontos, hogy az Önkormányzatok is részt vegyenek a programban, mert azoknak, akiknek nincs esélyük a saját ingatlanra, önkormányzati lakást tudnának felajánlani.

Természetesen senki nem szeretné elveszíteni a lakását, amely nyilván nagyon sok pénzébe, és munkájába került. Az embereknek elsősorban azt kell megérteniük, hogy az életük minősége, a nyugodt, kiegyensúlyozott jövőkép sokkal többet ér, mint egy bizonyos ingatlan. Az is előfordulhat akár, hogy egyetlen utcával kell odébb költöznie, mert ott talál megfelelő ingatlant, de az is előfordulhat, hogy teljesen új életet kezd másik városban, a családtagjai közelében.

Az egyik legfontosabb pozitívum azonban, hogy az ügyfél végig döntéshelyzetben marad a lehetőségeknek megfelelően. Nem a feje felett döntenek, nem kész helyzet elé állítják, nem egy összecsapott lakóparkba „internálják”, nem fogják kilakoltatni, hanem segítséget adnak ahhoz, hogy felelős döntéssel javítson a saját és családja életminőségén.

Nyilván nagyon komoly szabályozást, feltételrendszert, gondos kivitelezést igényel a rendszer felállítása. Előnye azonban, hogy az államnak van erre technikai és információs lehetősége. De más előnye is van egy ilyen lehetőségnek: elmozdulhat a holtpontról az ingatlanpiac, kedvező hatással lehet a munkaerőpiacra, és hosszú távon oldja meg a devizahitel-kérdést.

Az OTP vezérigazgató-helyettese szerint ezt nem lehet Magyarországon kivitelezni, mert a magyar emberek alkalmatlanok rá. Én viszont úgy gondolom, nem ártana annyi önállóságot és felelősségtudatot feltételezni az emberekről, amivel saját maguk is a megoldásra törekednek. Ha ekkor sem tesz semmit, akkor tényleg nincs mit tenni érte.  Doubravszky úr pedig másfél évvel ezelőtt azt mondta, „mi más irányból közelítjük meg a problémát”. Az azóta eltelt időben több embert kilakoltattak, többen öngyilkosok lettek a kilátástalanság miatt, és rengetegen vannak még mindig bajban. Vajon mi lesz a végső megoldás, és meddig kell rá várni?

courious

Vége…

Kapcsolódó cikkek:

Tessék mondani, nekünk ki segít? 

Tessék mondani, nekünk ki segít? (2.)

Tessék mondani, nekünk ki segít? (3.)

Tessék mondani, nekünk ki segít? (4.)