A cikksorozat eddigi részeiben foglalkoztunk a bankokkal, az adósságkonszolidációval, most pedig nézzük, hogyan segített a kormány a devizahiteleseknek.

Végtörlesztés: ez kétségkívül nagyszerű lehetőség volt. Bár többnyire azoknak, akiknek egyébként sem okozott gondot a törlesztés, azoknak, akik meg tudtak mozgatni ilyen összeget rövid idő alatt. Azok is szerencsések voltak, akik időben el tudták adni lakásukat, házukat, és úgy szabadultak meg a hiteltől. Sajnos az igazán rászorulókon ez a lehetőség nem segített.

A havi részletekkel kapcsolatos segítség első lehetősége az árfolyam-korlát volt, ami legfeljebb ideiglenes megoldást jelenthetett, leginkább a csodavárásra volt jó. Ha addigra, mire újra magasabb lesz a törlesztő részlet, (legalább) kétszeresére emelkedik az adós jövedelme, akkor nyilván vidáman tud fizetni. Ha viszont nem, még mélyebbre kerül az illető a gödörben.

Létrehozták az Eszközkezelőt, ami önmagában egy jó ötlet, csak a segítség módja nem az igazi. A lakások felvásárlása drága az államnak (önkormányzatnak, banknak), a tulajdonosnak semmije nem marad, plusz fizetheti, - ha tudja, - a bérleti díjat. Ezen kívül az adósok számához képest nagyon keveseknek tudnak segíteni.

Az épülő lakópark létrehozása borítékolhatóan szegregációhoz vezet. Szintén igen sok pénzébe kerül az államnak, a lakópark környékén nincs még semmilyen kiszolgáló környezet, és munkalehetőség sem. Az érintett családokhoz képest ez is nagyon keveseknek segít, és az sem biztos, hogy ott majd tudnak fizetni.

Az árfolyamgát az előzőekhez képest már komolyabb segítséget ígér. Ezt a lehetőséget bárki kérheti, és a törlesztő részlet nem emelkedik tovább, sőt kevesebbet kell fizetni. Bár a futamidő így a plusz hitelszámla miatt hosszabb lesz, azok, akik még stabilan tudnak fizetni, ez egy jó megoldás lehet. Az előző részben foglalkoztunk azonban az új hitelszerződéssel, amelyben a bank rögzíti, hogy gyakorlatilag bármilyen indokkal megemelheti a kamatot és a költségeket. Ez egyrészt kérdésessé teszi, hogy hosszú távon mennyit nyer az, aki ezt a lehetőséget választja, másrészt az aláírásával belemegy abba, hogy a bank egy tisztességtelen szerződés alapján, támadhatatlanul megfizettethesse vele például azt, amit mások nem tudnak kifizetni.

A legújabb variáció az, hogy esetleg forintosítják a devizahiteleket. A deviza árfolyamának akkor nem lenne hatása a törlesztő részletre, kiszámíthatóvá tenné a havi hiteltörlesztést. Ez is elsősorban azoknak lenne megfelelő megoldás, akiknek a devizahitel törlesztés még nem veszélyezteti a mindennapi megélhetését. Másrészt viszont ismét nem került szóba, hogy a jelenlegi banki szerződések mennyiben tisztességtelenek, és lehet-e ezeket korrigálni.

Van azonban egy olyan (nem is kicsi) réteg, akik túl vannak a 90 napos határidőn, képtelenek fizetni, és egyik napról a másikra élnek. Szóba került, hogy ezeknek az embereknek segít elsősorban a kormány, hogy megmentse őket a kilakoltatástól, és a teljes elszegényedéstől. Ez nagyon szép, csak egyrészt igazságtalan, másrészt hosszú távon érdekes következményekkel járhat. Ha valóban elengedik a tartozás egy részét, ahogy azt rebesgetik, akkor a még rendesen fizetőknek várhatóan ismét emelkedik a kamat és költség, hiszen a banknak valahogy vissza kell hoznia a kieső pénzt. Ráadásul komoly lavinát is elindíthat ez a lehetőség, mert akkor nagyon sokan fognak úgy dönteni, hogy ők miért fizessenek rendesen. Tömegesen lesznek olyan családok, akik inkább nem fizetnek annak ellenére, hogy megtehetnék.  

Természetesen a felsorolt lehetőségek is sokaknak jelenthetnek, jelenthettek megoldást. De messze nem mindenkinek, akinek szüksége lenne rá, így egyenlőre legfeljebb részmegoldás lehet mindegyik. Az átfogó, hosszú távú megoldás még mindig hiányzik, mint ahogy az is, hogy átvizsgálják a banki szerződéseket.

Folytatjuk...

courious

Fotó: vilagma.hu

Kapcsolódó cikkek:

Tessék mondani, nekünk ki segít?

Tessék mondani, nekünk ki segít? (2.)

Tessék mondani, nekünk ki segít? (3.)