. Ma Ferenc napja van.
Sass Sylvia 60 éves - interjú a művésznővel
2011-07-06 15:34:43
Sass Sylvia 60 éves - interjú a művésznővel

Sass Sylvia 60 éves - interjú a művésznővel

Sass Sylvia, a hazai operaművészet egyik leghíresebb alakja, aki már huszonévesen világhírnévre tett szert, idén ünnepli 60. születésnapját. Ebből az alkalomból lát napvilágot a művésznő önéletrajzi ihletésű műve, Az angyalok bűvöletében. Június 23-án, csütörtökön, az Uránia Nemzeti Filmszínház kávézójában találkozhatott a közönség Sass Sylviával, aki a kötet bemutatójára érkezett Budapestre. A művésznővel Márkus Deák Gábor beszélgetett.


Márkus Deák Gábor: A könyvében látható egy fénykép Maria Callas párizsi lakásának kapujáról. Nekem ez olyan, mint egy Magritte kép, az összes rejtelmeivel, több síkjával, több értelmével. Úgy fogalmazott, hogy talán Callas volt a legmagányosabb ember, akit ismert.
Egy régebbi gondolata szerint az életünket a sorsunkhoz kell alakítani. Callas alakította?

Sass Sylvia: Nem tudom. Nagyon sok életrajz, írás jelent meg róla, hogy ebből mennyi igaz, mennyi nem, nem tudhatom. Én rezgések, gesztusok alapján próbáltam megérteni. Például, ahogy fogadott, azt hidegség, ridegség, szárazság jellemezte, s mennyire más volt
a végén, mint ahogy megismertem, közvetlen, kedves, óvó, ennek alapján gondolom, hogy az volt igazán Ő. Úgy mondanám, a találkozásunk elején a védelmi rendszerét ismertem. Nagyon sok énekesnél látom, talán azért, hogy a művészetét védje, kicsit másik arcot mutat önmagából. Sokan nagyon kemények, sokan inkább viccelődőek. Egyszer az egyik nagyon nagy művész azt nyilatkozta, hogy amint kilép a lakása ajtaján, álarcot vesz fel. Nálam talán ez a különbség, ami nagy luxus néha, hogy folyton önmagam vagyok. Időfecsérlésnek, energiafecsérlésnek tartom, az álarcok viselését. Ahogy belül érzem, úgy mutatom meg önmagam.

M.D.G.: Sylvia alakítja életét a sorsához?

S.S.: Nem hiszem, hogy pontosan így mondtam. Az ember elképzel egy életet, de mindig egy felsőbb hatalom dönt a sorsunkról, s hogy minden cselekedetünk, gondolatunk megmérettetik. Én hiszek abban, hogy minden, amit kapunk, az is ami sokszor negatívnak tűnik, egy nevelési forma. Ha nem veszem észre ezeket a jelzéseket, melyek nem ellenem vannak, hanem pont azért, hogy változtassak a dolgokon, akkor kapom ezeket az intő jeleket, amikor nem vagyok harmóniában önmagammal. Tehát nem egyedül döntök sorsomról. Eddig én életem nehéz korszakainak tanulságát így fejtettem meg magamnak. Magával azzal, hogy megszülettem, a génjeimben hordozok egy kódrendszert, mely kihat az egészségemre, a képességeimre, melyeket nem én határoztam meg. Abból a „készletből” gazdálkodom, amit kaptam. Az életnek nagyon-nagyon sok összetevője van, ilyen a család, meg az is, milyen környezetben nőttem fel. Sokszor elgondolkodtat, az a szörnyű nap, amikor az a borzalmas merénylet történt New Yorkban, ugyanabban a katasztrófában sok ember odaveszett, mások pedig élve ki tudtak jönni. Másik ilyen különös eset a Titanic katasztrófája volt. A sorsnak egy bizonyos helyzetében, bizonyos órájában nem mindig ugyanaz a döntés, mert mindnyájunk élete fölött ott van a Jóisten, aki figyel rám, arra, hogy mit cselekszem. Tehát én is aktív részese lehetek a sorsomnak. Ha sodródom csupán, akkor nem tettem érte semmit.

M.D.G.: A művészet rengeteg energiát igényel. Sylvia ezt erősen fokozza: ének, festés, írás. Honnan ered ez a rengeteg energia?

S.S.: Ezt vissza is kapom, pont a művészettől. Ha egy frázis jól sikerül, én olyan boldog vagyok, hogy csuda. Az írás. Nem tudja elképzelni, milyen nagy dolog volt először kezembe fogni a könyvem. Az ember elkezd gondolatokat lejegyezni, akkor az még nem létezik

megfogható formában. Írom is a könyvben, hogy a huszonhatodik oldalon tartottam, amikor valami megváltozott, mintha átfordult volna a létezésnek egy másik állapotába, akkor már nem tudtam megállni. Egyre jobban elkezdtem magam előtt látni a könyvet. Érdekes volt, hogy amikor készítettük a tördelést a kiadóval, ameddig nem volt olyan valamelyik fejezetválasztó angyal, amilyennek előtte magamban láttam, addig-addig formálgattuk, míg hasonlított a bennem élő képre. Ezek hatalmas örömök. Az tény, hogy néha tizenkét órát dolgozom, de ezt boldogan teszem, mert tudom, hogy utána a kezembe foghatom a könyvet. Ez egy energiaáramlás. Nem úgy élem meg, mintha feláldoznám magam a művészet oltárán. Szó nincs erről. Pont fordítva, ez a szolgálat erőt ad és örömöt okoz.

M.D.G.: Az éneklés előadóművészet, alkalmazkodni kell az alkotóhoz, rendezőhöz, karmesterhez. Ebből a szempontból nem teljesen saját produkció. A festés és az írás igen. Védtelenebb az alkotó. Nem fél ettől a védtelenségtől?

S.S.: Nem. Egyáltalán nem. Az önkifejezésnek egy formája, melyet én választottam. Ebben pont ez a lényeg. Előadóként egy másik ember érzelmeinek rendelem alá a saját művészetem, mely akkor elsősorban a zeneszerző elképzelésinek szolgálatában áll. Alkotóként a saját gondolataimmal, érzéseimmel küldöm az üzenetet. Biztos vagyok benne, hogy amikor Richard Strauss halála közelében a „Négy utolsó ének” című művéhez Hermann Hesse költeményeiből választ, ez nem volt véletlen. Jellemző, hogy egy alkotóművész milyen témához nyúl, mi érdekli, ami előreviszi a gondolatait. Ez az, ami az embert egy szellemi sodrásban tartja, amitől úgy érzem, értelme van, hogy még itt vagyok…

M.D.G.: Az opera is színház, speciális színház. A mai magyar színházi életben létezik egy tendencia, a rendezői színház, ebben meglehetősen szabadon kezelik az alkotó hagyatékát, egy koncepció szellemében. Az opera szigorúbb műfaj a prózánál, a zeneszerző akaratától nagyon-nagyon nem lehet eltérni. Nem fél attól, hogy az opera, mint színház megmerevedik?

S.S.: Abszolút nem, sőt, azt érzem, ha a rendező igazán a zeneszerző kívánságait követi, akkor lesz csak igazán időtálló az alkotása, mert úgy látom az öncélú modernizálás nem a lényeget szolgálja. Ezért írtam a könyvemben, hogy mennyire zseniálisnak tartom Jorge Lavelli rendezéseit. Júniusban a Nantes-i közönség a negyven éves pályafutásom évfordulóján egy hatalmas kivetítőn láthatta ismét az 1976-os Traviata előadást. Már évtizedek teltek el, mégis mennyire friss és modern ez a rendezés, pont azért, mert a belső érzelmeket, a zenei lényeget rendezte meg Lavelli, nem csupán „eladni” akarta az előadást. Egyetlen dolog volt, melyről Verdi máshogy rendelkezett. Az Aix-en-Provence Fesztivál szűk színpada miatt a negyedik felvonásban nem lehetett Verdi utasítása szerint külső kórust alkalmazni a karnevál beszűrődő kavalkádja érzékeltetésére. Amit Lavelli kitalált, ami szerintem zseniális ötlet volt, hogy úgy rendezte meg ezt a jelenetet, mint Traviata lázas vízióját, ahogy furcsa maszkos figurák alulról voltak megvilágítva, melyek Violettát kísértenék halálos ágyán. Már szinte túlvilági volt minden, az embert a sírás környékezte, félt a rémisztő figuráktól, akkora kontraszt volt az Ő betegsége és a nagy vidám esemény között. Tehát, amikor a rendező nem öncélú, hanem nagyon is a mű szellemét követi, Verdi pont a szenvedés és a karnevál kontrasztját akarta megmutatni, akkor ezek a rendezői ötletek helyénvalók. Bár nem külső kar volt, nagyon is értette, hogy Verdi miért írta oda azt a kórust. Csak azon múlt, hogy nagy egyéniségek találkoztak. Nem hiszem, hogy az operáknak kevésbé van jövője, csak nekünk is segítenünk kell, hogy közel hozzuk a közönséghez.

M.D.G.: Az angyalok bűvöletében címmel jelent meg a könyve. Az angyalok biológiai értelemben nemtelenek, ha van szerelmük, mentesek a testi kapcsolattól. Tiszták. Ugyanakkor Isten áldását, üzeneteit közvetítik az égi hatalom és az emberek között. Innen a bűvölet?

S.S.: Innen is. Onnan is, hogy ennek a címnek és annak a bizonyos hídnak, amely a Castel Sant’ Angelo előtt áll, tehát Bernini angyalainak nagyon szimbolikus, kettős jelentősége van az én könyvemben. A cím erre is utal. Ahogy Krisztus élete utolsó állomásának szimbólumait hordozzák, egyik a kendőt, másik magát a töviskoronát. Érdekes módon, pont a kiadóval történt beszélgetés alatt kérdezték, hogy az angyaloknak nem inkább boldog lényeknek kéne lenniük? De nézzük meg, mekkora átérzéssel, mekkora empátiával hordozzák ezeket a szimbólumokat. Szerintem angyalok a mi érzéseinket is átélhetik, ide is tartoznak, meg oda is. Úgy érzem engem Ők jól fognak vezetni azon a bizonyos átkelő úton, mely szimbolikusan az Angyalhídon való lépéseket jelentik. Ez magyarázza, hogy minden fejezetet egy angyal választ el, olyan, mintha mindig egy lépéssel továbbhaladnék azon a bizonyos szimbolikus életúton. Most a hatvannál tartok, meglátjuk, hogy vezetgetnek majd tovább. Amikor előadásra készülök, vagy nehéz pillanatokat élek át, esetleg csak meditálni szeretnék, legtöbbször angyalt rajzolok. Nem tudom megmagyarázni miért. Érzelem is, de olyan, mint a művészet, szublimál, átvisz. Nagyon bízom bennük.

M.D.G.: Köszönöm az interjút.

 

További információ:

 

Sass Sylvia 1951. július 12-én született Budapesten. Tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte Révhegyi Ferencné növendékeként. 1971-79 között a Magyar Állami Operaház magánénekese, ahol számos főszerepet alakított: Traviata, Tosca, Giselda, Norma, Donna Anna, Mimi, Desdemona. 1972-ben a Magyar Televízió Kodály énekversenyének első helyezettje, 1973-ban a szófiai operaverseny nagydíjasa, 1974-ben a moszkvai Csajkovszkij énekverseny második helyezettje. 1975-től fellép a világ számos operaszínpadán, London Covent Garden, Aix-en-Provence-i Fesztivál, Miláno La Scala, New York MET, Párizs Operaház. Festőművészként több mint ötven kiállítása volt, íróként pedig Az angyalok bűvöletében a harmadik kötete, mely az Ursus Libris gondozásában jelent meg.


Eseményről bővebben itt.

A művésznő honlapja.

"Casta díva", 1979, a tokyói filharmonikusokkal

További híreink
3,5 milliárdos luxusvillát bérelt Dubajban Matolcsy fia
Matolcsy Ádám június második felében – alig néhány héttel apja sajtótájékoztatója után egyéves bérleti szerződést kötött egy 3,5 milliárd forint értékű, 5 szobás, kétszi...
2024-10-04 11:56:15, Hírek, Környezetünk Bővebben
Váratlan fordulat: Tarlós Karácsony mellé állt
Karácsony Gergely egy videóban arról beszélt, hogy felhívta elődje, Tarlós István, és azt mondta neki, igaza van, a főpolgármesternek meg kell tudnia választani a közvetl...
2024-10-04 11:56:13, Hírek, Környezetünk Bővebben
Mészáros Lőrinc öccse luxusautókkal üzletel
Luxusautó-szalont nyit Székesfehérváron Mészáros Lőrinc öccse a napokban. A hírek szerint Mészáros János cége a város központjában, a Várkörúton nyitja meg üzletét.
2024-10-02 16:35:53, Hírek, Környezetünk Bővebben

Hozzászólások

Még nem érkezett be hozzászászólás! Legyen ön az első!

Hozzászólás beküldéséhez kérjük lépjen be vagy regisztráljon!
Oldal tetejére
Ezt olvasta már?
Egyre inkább úgy tűnik, hogy az amerikai letelepedéséért küzdő Vujity Tvrtko, magyar „médiasztár” a szélsőjobb...
Bővebben >>